szerda, november 26, 2008

interferon - PegIntron

Egy kicsit erről a szörnyedelemről. Azért a PegIntronra térek ki, mert én ezt a féle interferont használom, úgyhogy hitelesen csak erről tudok beszámolni. Sokféle hasonló hatóanyagú interferon létezik, és általánosságban ugyanaz a céljuk, hatásuk, és mellékhatásuk is, mint a PegIntronnak.
Írhatnék egy rendkívül hosszú bejegyzést, amit kimásolok valahonnan, hogy mi is ezt, de inkább kihagynám, és belinkelném ezt az anyagot, ami elég jól összefoglalja mi is az a PegIntron.
Ezen kívül inkább kitérnék a saját nagyon okos tapasztalataimra, és tanácsaimra.
Az interferon a kezelésnek az a fele, amikor szúrjuk magunkat. Ez általában hetente egyszer egy "kitüntetett" napon történik. Érdemes estefelé szúrni, így nem kell az egész napot átszenvedni, csak az estét, illetve éjszakát. Alvás előtt általában (ha addig nem volt rá szükség) beveszek egy algopyrint, hogy egyrészt a lázamat, vagy hőemelkedésemet lenyomja, másrészt pedig fájdalomcsillapítás céljából, hogy aludni tudjak. Hogyha a kezelés kezdetén megjelöltünk egy napot, hogy mindig akkor szúrunk, de ez valamiért alkalmatlanná válik (a szúrás után pár napig használhatatlan az ember), akkor az orvossal megbeszélve el lehet csúsztatni az injekció beadásának idejét.
Ja igen, és az interferont hűtőben KELL tárolni, de véletlenül sem mélyhűtőben.

Maga a szúrás

A szúrásra érdemes kicsit rákészülni. Én mindig lepakolom előtte a dohányzóasztalomat, hogy oda férjen minden, és ne foglalkozzak mással, viszek egy széket, kiveszem a hűtőből az interferont, leteszem az asztalra, illetve a naptárat, amit kaptam (korábbi bejegyzésben megtekinthető), mivel annak a hátulján szépen sorban le van írva a injekció elkészítésének menete. Ezt már csak azért is érdemes, mert kicsit jobban biztonságban érzem magam tőle, hogy nem rontom el, bár meggyőződésem, így a 15. után, hogy amúgy sem rontanám már el. Nos, ez elő van készítve. Előveszek még egy kicsi ragtapaszt, illetve egy kis vattát. Hurrá hurrá, minden kész. Összeszerelem az injekciót (nem írom le, de nem olyan bonyolult, és mindenhová le van rajzolva, meg le van írva, illetve külön meg is tanítanak rá), fertőtlenítem a beadás helyét, aztán szúr, és benyom. Várok jó 5 másodpercet, hogy kicsorogjon a maradék is a combomba, és kihúzom. A beadás helye lehet has, comb, és felkar.Kihúzás után odatartom a vattát, hátha vérzik (nem kötelező neki, csak ha eltaláltál egy hajszáleret), illetve megy a ragtapasz. A használt tűre visszateszem a védőhüvelyt és a védősapkát, és egy nejlonzacskóba teszem a többi használt tű mellé, majd jól eldugom valahova, ahol véletlenül sem botlik bele senki (az ősrégi Singer varrógépembe szoktam elrejteni).Ha a szúrás helye viszket, piros, feldagat, fáj, egyéb módon szar, az normális, és békén kell hagyni. Én egyszer elkezdtem jegelni annyira szar volt, és körülbelül háromszor olyan rossz lett tőle. Azóta sem néztem jégre. :P

Nincsenek megjegyzések: