péntek, október 10, 2008

in medias res

Írtam magamnak egy jó hosszú listát délelőtt, hogy mik azok a dolgok, amiknek kéne szentelni bejegyzést. Hát baromi sok minden eszembe jutott, amit hirtelen nem tudok csak úgy feltölteni.
Pont ezért arra gondoltam, hogy kicsit in medias res módon elkezdem párhuzamosan írni minden nap az épp aktuálisan felmerülő kérdéseket, illetve a válaszokat, ha megkaptam rájuk. :)

Az elgörbült tű este a béna lánnyal

Hétfőnként szoktam szúrni magam (PegIntronnal, ehhez előretöltött tollat kapok, később majd írok róla bővebben). Ezen a hétfőn épp a nyolcadik szúrásomat végeztem. Az ember (de legalábbis én) úgy gondolja, hogy majd az ötödik-hatodik szúrás már biztos könnyű lesz, de valójában nem, és most ez különösen balul sült el. Mondhatni elszúrtam. :P
Tehát az egy dolog, hogy remeg a kezem, és vagy öt percig nyöszörgök a tollal a kezemben, míg végre ledöföm magam, de amint szúrtam, elszámoltam ötig (jó lassan, volt az tíz is..), majd kihúztam a tűt, az el volt görbülve, és egy csepp interferon csorgott le a combomon.
Természetesen és kötelezően azonnal pánikbaestem, hogy most aztán itt a világ vége, és mindent elrontottam. Anyu a megnyugtatásom végett felhívta a Szent László osztályát (ez már este volt), és kerített egy hapatológust, hogy megkérdezze nem gáz-e ami történt. Én közben mint a mérgezett egér mászkáltam fel s alá a szobában körmeimet tövig rágva.
A lényeg az volt, hogy nem történt baj, egy csepp visszabuggyanhat akármikor, és fórumon beszélgetve a többiekkel az is kiderült, hogy nem én vagyok az első akinek ilyen balesete esett a tűvel.
A végső megnyugvást persze az jelentette, mikor ledőltem a lábamról, fájt mindenem és elkezdett felfelé kúszni a lázam. :P

4 megjegyzés:

AgiM írta...

És még stresszel is. :)

Névtelen írta...

Szió

Szép és bátor dolog amibe belekezdtél.
Sok sikert és kitartást kívánok hozzá.
Remélem sokan fogják olvasni a történeted és az infókat.
Mindig vigyázz, hogy véletlenül se torzuljon a valóság és akkor sokan tanulhatnak / tanulhatunk belőle.

ABU

Névtelen írta...

Végigolvastam.
Nagyon jól írsz! De komolyan!
Remélem sokat írsz még, mert szeretném olvasni. Érdekel mi van veled, és nagyon drukkolok!

Bár tudnék segíteni is...

Anikó

Ket írta...

Anikó, köszönöm. Jól esett, hogy gondoltál rám. :)
Mindenképpen írok még, csak mostanában ha jobban vagyok, inkább mással foglalom el magam, de nem áll szándékomban elhanyagolni ezt a blogot. :)