Elisa

Egy "sorstárs", aki már túl van a kezelésen elküldte a történetét, úgyhogy itt olvashatjátok. :)

Szia!

Elisa vagyok, és engem is „sikeresen" megfertőztek a Hepatitis C vírussal.

Hogyan és mikor?? Ha kíváncsi vagy rá, olvasd el a történetem!

Pontosan 2 évvel ezelőtt derült ki véletlenül, hogy mi a bajom. Nem voltak tüneteim, egészségesnek éreztem magam. Csak a máj funkcióim mutattak szokatlanul magasabb értékeket. Ezért is fordultam orvoshoz.

Mikor megkaptam az első rész eredményt, dühös és kétségbeesett lettem. Na és persze akkor jutott eszembe, hogy 1991-ben vért kaptam szülés után.

Az első kérdésem az orvoshoz az volt, hogy a családomat megfertőzhettem e!!! Megnyugtattak, hogy ennek az esélye nagyon minimális. Természetesen ettől függetlenül ellenőrizték őket is, és valóban negatív eredménye lett a férjemnek és a két fiamnak.

A második, hogy dolgozhatok e!!! Mivel nővér vagyok hirtelen azt hittem, elküldenek majd a munka helyemről!!!! Szerencsémre olyan osztályon vagyok, ahol ezzel a betegséggel is lehet dolgozni. A munka helyemen nem nagyon tudnak a betegségemről. Félek, hogy elfordulnának tőlem a kollégáim. Csak azt nem tudom, hogy miért, hiszen eddig is velem volt a vírus, csak nem tudtam róla. Vért nem adtam senkinek, tehát nem fertőzhettem meg más embert. Sajnos sokan azt hiszik, ha hozzáérnek egy HCV-s beteghez, akkor már el is kapták. Na ez egy nagy hülyeség a köz tudatban!!

A családom is megdöbbent a történteken, de remek emberek, és nem fordultak el tőlem, hanem bátorítottak, mellém álltak. Nem lesz baj mondták ők!! Végigcsináljuk együtt és meggyógyulsz. A hozzáállásuk számomra mindennél többet jelentett. Az a tudat, hogy nem vagyok egyedül, valamivel könnyebbé tette az elkövetkező időszakot számomra.

Volt amikor sírtam, de előfordult hogy pörgőseb voltam. A hangulatom nagyon változó volt. Kutakodtam a neten a vírusról, a kezelésről, hiszen amikor én érettségiztem, abban az évben fedezték fel.

Közben sorba jöttek a vizsgálatok, vírus számlálás, májbiopszia. Ne meg, hogy megkapom e az engedélyt a kezelésre! Megkaptam, és 2007. 09.10-én el is kezdtük. Mint mindenki, én is rettenetesen féltem. Mi lesz velem, hogy fogom bírni?? Milyen mellék hatások jönnek majd elő??

Az első szuri után menetrendszerűen belázasodtam, erős ízületi és izomfájdalmaim voltak. Szinte felkelni is alig bírtam két napig. A többi szuri után már nem voltak ennyire erősek a tünetek, de fáradékony voltam kezdettől fogva. Megpróbáltam dolgozni is, de nem bírtam fizikailag a 12 órázást. Itthon kellet maradnom.

A kezelés során számos mellék hatás jelentkezett nálam. Étvágytalanság, és ennek következtében sokat fogytam. Szinte folyamatos hőemelkedés a negyedik hónaptól. Bőrszárazság és kiütések. Végig fájtak az ízületeim, izmaim. Remegett a kezem. Feledékeny lettem. A hangulatom ingadozott, és türelmetlen voltam. És még sorolhatnám tovább is.

Azt tudom, hogy a kezelés utolsó két hónapja volt a legrosszabb, mind testileg, mind lelkileg. Ha a családom nem állt volna mellettem, már rég feladtam volna. Sokat segítettek ezen időszak alatt, és ezért hálás is vagyok nekik.

Na és természetesen, azon barátaimnak is, akiket a fórumon vagy azon kívül ismertem meg. Akik szintén betegek és kezelés alatt állnak. Jó hogy megtaláltuk egymást, elmondtuk örömünket, bánatunkat. Ha valaki padlón volt, akkor biztattuk a további kitartásra. Ez szerintem nagyon fontos volt mindannyiunk számára, hiszen csak mi tudjuk igazán megérteni, min is megyünk keresztül.

Az én férjem azt mondta: „Nem tudom mit érzel, de melletted állok mindenben, és segítek amikor csak kell!"

Jelenleg itthon lábadozom a kezelés után, megpróbálom fizikailag összeszedni magam, hogy visszamehessek dolgozni. Közben várom a vérvételem eredményét, hogy a kezelés végén levett vérben van e vírus, vagy sem!! A kezelés 12. és 24. hetében negatív voltam. Remélem most is az leszek!!!

Hogy mit érzek jelenleg?? Nem tudom eldönteni igazándiból. Örülök, hogy vége a kezelésnek, és bízom, hogy sikeres volt, és ki irtottuk a vírust. Másrészről ismervén a vírus alattomosságát, lehet hogy a jó eredményeim ellenére sem sikerült. Hm. majd meglátjuk!

Már csak egy jó tanácsot szeretnék adni azon sors társaknak akik a kezelés előtt állnak. Ne akarják egyedül végigcsinálni, mert az nagyon nehéz. Keressék más betegek társaságát, hogy legyen kivel meg beszélni gondjukat-bajukat, ha esetleg a családjuk nem állna ki mellettük. Sajnos ilyen is van.

Mindenkinek kitartást és sok erőt kívánok, hogy ezt az egészet végig tudja csinálni!!

Elisa