Összesen 3-szor sikerült túlélnem . Az első alkalommal a vártnál kevésbé volt szörnyű. Simán borzalmas volt. Egy évvel később nem is féltem annyira, mint korábban. Ért is meglepetés, mert a beavatkozás maga volt a rém álom. A rekeszizmomat is megsértették, úgy éreztem, mintha a tüdőm is kilyukadt volna.
Nem is kapkodtam el az újabb minta vételt, de az orvos addig erősködött amíg beleegyeztem. Bár ne tettem volna! Többszöri nekifutás után sikerül szegény meggyötört májamat megszúrni. Akkor már legalább fél liter Lidocaint nyomtak belém. A beavatkozást végző orvos szerint nem tehetett az okozott "kellemetlenségről", nem voltam elég kövér, és emiatt a májam mindíg elmozdult a helyéről, ezért nem sikerül eltalálnia ! Másnap az elszámoláson az szerepelt, hogy ultra hang által vezérelt biopszia volt. Na ja ! Így többet fizetett a kórháznak a TB. Hogy a beteg taknya-nyála összefolyt a kíntól, az senkit sem érdekelt !Ez maga volt a horror !
Nem is mentem vissza ebbe a kórházba. Minden bizalmamat elveszítettem , nem akartam, hogy a továbbiakban a májamhoz közük legyen !
Bocs, nem akarok senkit sem fölöslegesen riogatni, biztosan vannak kedvezőbb tapasztalatok is, de nekem így jött össze.
kedd, július 07, 2009
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
2 megjegyzés:
Szia Zazie!
Hasonlóak a tapasztalataim, valószínűleg Te is Magyarországon élsz :). Nekem a nyelőcső varix nézegetésekor voltak a legrémesebb pillanataim. A kis doktornőnek nem sikerült megtanulni rajtam az endoszkóp kezelés alapjait mert azt hitte ő ezt már tudja, ettől nagyon ideges lett (a főorvosnak 5 mp kellett a bevezetéshez). Az elmúlt évek során számtalan varázslást próbáltam bevetni a HCV 1b ellen. Jelenleg az új germán medicinával próbálkozom, remélem ez bejön (az eddigieknél is hasonló intenzitással reménykedtem). Sok sikert, egészséget, boldogságot kívánok Neked a jövőben. Az Úr Jézus áldjon meg téged és családodat.
Nekem most lesz majd az első biopsiam, hát nagyon félek.... :/
Megjegyzés küldése