Lelki gondok

Hátrányos helyzetemet fokozandó, hogy már évek óta folyamatos gondozás alatt álló közepes epizódú depressziós vagyok. Elég szerencsétlen helyzet ! A szokásos gyógyszerem adagját megemelték, hogy könnyebben vegyem az akadályt. A belső feszütség egyre erősebb bennem, néha úgy érzem, szét tudna robbantani a bennem feszülő indulat. Türelmetlen, kapkodó vagyok. És egyre gyakrabban " csúszok szét ". Nagyok a hangulati ingadozások, nyűgös vagyok és hisztis. Ha megpróbálok "viselkedni " - elfolytani - az még rosszabb. Mondjuk ez korábban is így volt; valójában a depresszióm is a folyamatos erőltett önuralom és kifelé való állandó megfelelési kényszer szülötte.
Erre most még ráteszünk pár lapáttal.

A 7. szuri után - pont egy hete - volt 2 nagyon kemény napom. Először már szinte ön-és közveszélyessé váltam. Csak gyógyszer és egy patakparti séta ( ahová valósággal elvonszoltak ) tudott lenyugtatni. Másnap az irtózatos belső feszültség mellett időnként már-már kataton állapotba kerültem. Pl. megettem az ebédet úgy, hogy nem is vettem észre, ahogyan senkit és semmit a környezetemben. Olyan volt, mintha a lelkem kicsit elment volna körülnézni, hátha talál egy kedvezőbb testet magának. Ez nem járt sikerrel, mert a párom hosszas noszogatásásra magamhoz tértem.
Egyébként is feledékeny és szétszórt, megbízhatatlan vagyok az antidepresszánstól, de ez annál sokkal több volt.
Az ilyen, és ehhez hasonló helyzetek aggasztanak nagyon. Muszály, hogy legyen a közelemben valaki, aki észhez tud téríteni, ha kell. Kell egy egészséges lelkű kontroll. Aki ha kell, visszahoz valóságba, betakar, ha fázom, megsímogat, ha arra van szükségem, kirángat az ágy sarkából és elcipel sétálni, aki nem hagy elsüllyedni ( sem az önsajnálatban, sem depresszióban ). És aki tudja, mikor kell egyedül hagynia !
Tökéletesen igaza van az orvosnak, betegtásnak, hogy azt a kezelést nem lehet egyedül végigcsinálni. Kell hozzá legalább egy társ ! A lelkem jobban tud szenvedni, mint a porhüvelyem.
A "démonokkal " való harc rengeteg energiát vesz el fölöslegesen. Nincs étvágy, jön a fogyás. Eleinte észre sem veszed, később már szinte elfolynak a kilók . És csapdában vagy ! A gyomor folyamatosan görcsben van, a torok is szinte lezár, nem megy le semmi kaja. Hatalmas akaraterővel, sok segítséggel és tápszerrel sikerült most egy ilyen időszakot átvészelnem. Még nem fogytam sokat, mindösszesen 3.5 kg-ot, de nem nagyon volt rajtam tartalék. A hepatológus a kezelés leállítását helyezte kilátásba, ha nem tudom megállítani a fogyást és a depresszió elhatalmasodását. A súlyom 3 hete stabil 50.5 kg, és nagyon dolgozom a lelki egyensúly kialakítása érdekében is. Van egy tündéri, empatikus a lelkialkatomhoz illő pszichiáter doktornénim, aki már évek óta gondozza a lelkem. Hatalmas türelemmel, tapasztalattal és nagyon bölcsen tud terelgetni.